Hogyan is búcsúzhatnánk másképp…
Fogadjátok szeretettel az alábbi Szembefodulás a farkassal című történetet, és a fényképet a könyvekről, melyeknek címei üzennek nektek, ha fentről lefele összeolvassátok 🙂
Sose feledjétek, hogy a történetek, könyvek összekötnek, és hogy a
a könyvtár az a hely, ahol otthonra találsz, élj bárhol a világon.
Mi is hazavárunk!
Anita és Noémi tanárnő
Az elkövetkező napokra pedig:

Szembefordulás a farkassal.

Volt egy ember, aki mindig nyugtalanul aludt. Sokszor megtörtént, hogy rosszat álmodott, és ilyenkor futásnak eredt az erdőben, s csak futott, futott, mintha menekülne valami elől. Egyszer egy közelben élő másik törzsnél kötött ki, és lerogyott az első sátor elé. Egy bölcs öreg élt abban a sátorban, és amikor reggel rátalált a kimerült férfira, megkérdezte tőle, mit keres itt. A férfi elmesélte visszatérő álmát, amelyben egy hatalmas farkas rohan felé kitátott szájjal, benne hatalmas fogakkal, és annyira közel jön hozzá, hogy még a leheletét is érzi. – Vajon miért fut feléd a farkas? – kérdezte a bölcs öreg. – Hogy megegyen – válaszolta a férfi. – Hát az meg hogy lehet? – csodálkozott az öreg. Hiszen ez csak egy álom, ott nem lakhat jól veled! Különben is, ahogy elnézem, elég régóta fut, és még mindig életben van. Valami más táplálja őt, nem pedig te! Mi lenne, ha egyszer bevárnád, és megkérdeznéd, mit akar tőled? A férfi megfogadta a tanácsot, és aznap éjjel lefekvés előtt elhatározta, megkérdezi a farkast. Amikor eljött az álom, és megérezte a farkas leheletét, nem indult futásnak. Szembefordult a farkassal, és megkérdezte: – Miért üldözöl engem? A farkas leült, és így szólt: – Mert az a feladatom, hogy tanítsalak. Most már készen állsz rá. (indián monda, Boldizsár Ildikó nyomán)